Sokan nem hisznek egyikben sem, és egyszerű hókuszpókusznak, ámításnak tartják. Akadnak, akik rettegnek a mágia hatásától, mások azonban lehetőséget látnak benne: általa betekinthetnek a jövőbe, vagy megtisztulhatnak és megvilágosodhatnak.

A mágiát napjainkban elsősorban a varázslással és a bűvészkedéssel azonosítják. A misztikusok viszont úgy vélik, beletartozik az asztrológia, a számmisztika, a feng shui és minden, amit ma az ezotéria részének tartanak. Egyes felfogások szerint univerzális erő, amely segít felfedezni a szellemi képességeket. Mivel a legtöbb embert megkötik a fizikai világ tapasztalatai, nem ismeri fel saját belső erejét. Így tudtán kívül szalasztja el annak lehetőségét, hogy kiteljesítse az életét.

Szinte minden kultúrában jelen van a mágia, amelynek alapjául elsősorban az adott nép hagyományai, hitvilága, illetve filozófiája szolgál. Bár a rituálék a különféle társadalmakban eltérnek egymástól, ezek mindegyike az ember szellemi, testi és lelki egységét keresi.

A vágyak beteljesülése

Minden, amit tudományos bizonyítékkal nem lehet alátámasztani – így például a különféle jóslási formák –, az ezotéria körébe tartozik. Aki teafűből vagy kristálygömbből jövendöl, kapcsolatba lép egy láthatatlan erővel, amely segít választ adni a kérdéseire, állítják a misztika hívei. Sokan a mágiához fordulnak, amikor úgy érzik, hiányzik az életükből a boldogság, a szerelem, a pénz. Varázslattal próbálják bevonzani mindazt, amire vágynak.

Az utóbbi évszázadokban a mágia gyakorlói számos módszert kitaláltak, amellyel azt akarták elérni, hogy a kiszemelt férfi, nő beléjük szeressen, vagy rövid időn belül hatalmas vagyonra tegyenek szert. Ha például a hajadon belesütötte hajszálát a süteménybe, majd megkínálta vele a kiszemelt férfit, a hiedelem szerint ő lett a férje. Mások pedig abban hisznek: zöld színű gyertya égetésével magukhoz vonzzák a pénzt. A szerelmi kötéseket, a gazdagság megteremtését szolgáló rituálékat, a rontásokat, átkokat szintén a mágikus tevékenységek közé sorolják. Ezek a szertartások általában titkosak, és csak a beavatottak ismerhetik mibenlétüket.

A gonosz a jó ellen

Sokan a mágiát két részre osztják: fehérre és feketére, vagyis jóra és rosszra. Ezt szimbolizálják az irodalmi alkotásokban megjelenő gonosz boszorkányok és jótevő varázslók. Míg a fehér mágiáról úgy tartják, használatával bárki megóvható a gonosz szellemektől és a negatív eseményektől, addig ellentéte főleg ártó szándékot takar. A rontások, átkok általában önös célt szolgálnak. Ha valaki például más kárán akar meggazdagodni, olyan beavatott segítségét kell kérnie, aki el tudja végezni a megfelelő rituálét. Így azt, akit megátkoztak, számos kellemetlen, esetleg tragikus esemény érheti.

Egyes misztikusok azonban nem fogadják el az efféle felosztást. Szerintük ugyanis a mágia egységes, mindössze alkalmazójától függ, hogyan használja fel a birtokában lévő tudást. Így nem szabad figyelmen kívül hagyni e hatalom alkalmazásának következményeit sem.

Átkozott boszorkák

A középkorban a mágia gyakorlását a korabeliek főként a boszorkányoknak tulajdonították. A keresztény egyház elutasította, és sátáninak tartotta, ha valaki a természet erejét használta fel, vagyis gyógyfüvekkel gyógyított, különleges természeti szertartásokat végzett stb. Emiatt több ezer boszorkánynak titulált nőt végeztek ki – vízbe fojtottak, máglyán égettek el –, hogy megfékezzék az ördögi tudás terjedését.

Forrás:Pink.hu